10 day of you challange

Hey!

Tartom ezt a kirobbanó lelkesedést, bár valahogy sosem sikerül időben kitenni a posztokat, de sebaj, még ma van, és itt vannak a félelmeim. Úgy gondolom, nehéz volt összeszedni a listát, mert első nekifutásra nem jutott eszembe egy félelem sem: „Hiszen nem félek semmitől.” Ez persze nem igaz, de pókszabásúak, rovarok, puhatestűek, hüllők, kétéltűek tényleg nem rettentenek meg, így mélyebben magamba kellett néznem. Az elején ilyen lazább pók-kategóriájú félelmeim vannak, és majd a végére válnak kicsit komolyabbá. 

Mondanám, hogy holnap sietek, de szerintem estére várjátok, ha esetleg várja valaki! 

Kalandozzunk tovább!

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞

Nyolc félelem

[1.] Lufi kidurranás

Hát, igen! Szerintem én vagyok az egyetlen, aki egy olyan szórakoztató dologtól fél, mint a lufi. De egyszerűen képtelen vagyok nem gondolni arra, hogy felfújás közben az arcomra robban, és fáj vagy ilyesmi. Még nem történ velem ilyen, ha jól emlékszem, de egyszer nagyon, nagyon közel pukkadt ki, és majd’ kiesett a szívem a helyéről. De mind ezek ellenére szerintem nagyon szépek, és szeretek is dekorálni vele.

[2.] Vizi csúszdák

„Hogy lehet félni a csúszdáktól?” – kérdezi mindig a párom hitetlenkedve, és meg nem értve kételyeimet. – „Hiszen annyira jó móka!” Van, akinek jó móka, és azzal szórakozik, hogy minél gyorsabban csússzon le, és az összes csúszdát kipróbálja, és van, aki (moi) csak hosszú kérlelések, és érvek árán áll a csúszda elé, és még akkor sem biztos a dologban. Ráadásul semmi veszélyes dolog, csak ilyen nyugdíjas lazulás. Velem nem érdemes csúszdaparkba menni, mert nem vagyok jó társ.

[3.] Horror filmek

Szerintem ez klasszikus. Azért vannak a horror filmek, hogy megijedjünk tőlük, de valahogy nem vált a kedvencemmé. Még általánosban néztük meg csajos körben a Paranormal activity-t, amire szerencsére annyira nem emlékszem, de azért párosával jártunk vécére. Pedig nagy horror-rajongók szerint nem is vészes. A másikat már gimiben láttam, a Jessabelle-t. Ezt a filmet a legjobb barátommal néztük, aki szerint tök jó volt, én meg az ujjaim között kilesve mertem csak nézni. Nyomasztó az egész, és tudod, hogy csak fikció, egy kitalált dolog, viszont az agyadba égnek pillanatok, amitől próbálsz szabadulni, ezért lenyomsz egy My Little Pony maratont. J

[4.] Kevés emlék

A 2018 szemeszteri időszakaim, mind a tavaszi, mind az őszi eléggé laposra sikeredett. És viszonylag élménygazdag nyarat tudhatok magam mögött, mégis úgy érzem, nem igazán van mit mesélni az utókornak. Három év után először, ezen a nyáron nem voltam fesztiválozni, pedig volt olyan nyár, amikor kettőre is mentem. Persze közbeszólt a szakmai gyakorlat, ami sokkal fontosabb, mint a hajnalig tartó erezd el a hajam partik, de azért hiányoltam. Viszont 2019-re már gyűjtöm is a jobbnál jobb dolgokat, amikkel lehet majd dicsekedni. 

[5.] Katasztrófa áldozatává válna a házunk

Ami minden bizonnyal nem fog megtörténni, mert egy olyan biztonságos helyen élek, ahová a szél is alig fúj be. De rossz belegondolni, hogy víz alá kerülne, porig égne vagy tornádó kapná fel a családi fészket. Próbálnád menteni a menthetőt, de nem sikerül, és a múltad tárgyi dolgai vesznek oda. Természetesen nem fenyeget ilyen veszély, ezért nem aggódom, de azért félelem.

[6.] Ha balesetem lenne

Eddig nem történt semmi komoly velem. Nem tört csontom, nem karamboloztam, kutya sem támadott meg, semmimet nem kellett összevarrni. Jó lenne ezt a szép, balesetmentes életet élni még vagy hetven évig. Persze nem élek én hógömbben: akkorát estem biciklivel sóderes talajon, hogy a hegek még meglátszanak a térdemen; elektromos konyhai szeletelővel szalámi szeletelés közben megcsúszott a kezem, és lenyestem az ujjbegyem; és ennyi. Na, jó! Talán még egy hógömbben is több baleset történik.

[7.] Elbukni az egyetemet

Ha belepusztulok is végig csinálom, mert lehet, hogy most egy trágyalében úszkálok, és próbálom kerülni a sűrűjét, viszont a végeredmény eléggé érdekel, és szeretnék is ezzel foglalkozni. Sajnos még szakdolgozati témám sincs, pedig a tavaszi félévben el kellene kezdenem, és igyekszem olyat találni, ami kapcsolódik a jövőmhöz, nem pedig olyat, ahol tavaszi ganajtúrók szocializációját figyeljük. Minden esetre szurkolok magamnak, hogy legyen egy diplomának nevezett papírom, ami porosodhat az érettségim mellett a polcon. 

[8.] Szülés

Azt hiszem, a térdlövés vagy az érzéstelenítő nélküli amputáció után a második legfájdalmasabb dolog az életben, így nem is csoda, hogy felkerült a listára. A legtöbb nő átesik ezen, és egyszer én is szeretnék majd családot alapítani, de ha eljön az idő, én úgy le leszek szedálva a fájdalomcsillapítóktól és egyéb legális drogoktól, hogy két nap múlva kelek csak fel, vagy három, ha jó a cucc. Viccet félretéve, kívánom, minden alakuljon a legjobban. 

A.H.