2018. július 10., kedd

Könyvmolyok Booktage

Helló!

Erre a remek kihívásra Kykky hívott meg, és amint annyi időm lett, mint a tenger, bele is kezdtem a kérdések megválaszolásának. Hálás köszönet neki, hogy gondolt rám. ^^

Lássuk is a válaszokat!

Utóirat: most vettem észre, hogy Henna is jelölt a kihívásra, de elfelejtett chatben figyelmeztetni, ezért úgy gondoltam, én küldöm el neki a taget, de úgy látszik megelőzött. Még szerencse, hogy rátaláltam, így meg tudom neki köszönni a kedvességet. Köszi! :3

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞

[1.] Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?
Pontosan nem emlékszem, hogy milyen évben volt, de tudom, hogy általános alsó osztályába jártam, mikor beneveztünk egy Barátunk a könyv olvasópályázatra. Kaptunk egy könyvet, elolvastuk, utána pedig egy feladatlapot ki kellett tölteni, amiben kérdéseket tettek fel a könyvről. Nagyon izgalmas, és szerintem remek ötlet, hogy a kisebbek hamar megszeressék az olvasást. Ráadásul egy ilyen versenyen találkoztam az adott könyv írójával, szóval dedikált példányom van.

[2.] Általában hol olvasol?
Az ágyamban, nekidőlve a támlának. Ha úton vagyok, akkor tömegközlekedési eszközön, ha pedig várok valakire, akkor egy padon. Néha az íróasztalomnál is, de az tényleg nagyon ritka alkalom. Igazából bárhol tudok olvasni, és külön pozitívum, hogy a zaj sem zavar, mert ki tudom zárni, hogy csak a könyvre koncentrálhassak.  

2018. május 30., szerda

Write tag – 01.

Egyszer volt, hol nem volt

Sziasztok!

Néhány napja kaptam ezt a kihívást, és annyira megtetszett, hogy még aznap elkezdtem a válaszok írását, így rekordidő alatt végeztem az egésszel. Hennának köszönhető, hogy eljutott hozzám is a Tag, mivel gondolt rám a jelölésnél. Még nem vettem részt ilyen dologban, szóval nagyon lelkes vagyok. Csupán néhány egyszerű dolgot kell teljesíteni, de a lényegi dolog a kérdések megválaszolásában rejlik. Az ötletgazda Emília Molla volt, és nagyon remélem hogy hamarosan jön a következő rész, mert nagyon kreatív dolgot alkotott. Nézzük hát!

Szabályok:
  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!

Kérdések:
  1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
  2. Miről szólt?
  3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
  4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
  5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
  6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
  7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? :) 

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (Ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Az én +1 kérdésem: Újra írnád az első történeted? Ha igen, miért: a karaktered vagy a történet miatt?

2018. május 21., hétfő

Nickelback, mint Beszélő húr

Sziasztok!

A Beszélő húr egy teljesen új kreálmányom, amit azért alkottam, hogy jobban megismerjük az általam kedvelt bandákat. Teljesen belelendültem a dologba, és rengeteg forrásba beleástam magam. Külföldi szövegeket fordítottam, képeket szerkesztettem, megkerestem és album szerint sorbaraktam a zenéiket. Ám a legelső változat túlságosan wikipédia jellegű biográfia-diszkográfia lett, így szerintem nem ért el akkora sikert, mint amekkorát vártam, vagy szerettem volna.

Tehát újra gondoltam a dolgot (mert még mindig tetszik az ötlet) és átgyúrtam az egészet, hogy sokkal befogadhatóbb legyen. Az elején csak röviden írom le a banda tudnivalóit, majd ismertetem a bandatagokat, és a legvégén jönnek az albumok. Ha már ilyen szépen kiválogattam őket, maradjon mindegyik dal.

Továbbra is fenntartom a lehetőséget, hogy a TI kedvenc bandátokról is csinálok egy ilyen cikket, és szépen kigyűjtöm az albumokat, hogy egy helyen legyenek. Csak írjátok le a komment szekcióban, hogy ki érdemelné meg, hogy többen megismerjék. (Lehetőleg rock bandák, vagy hasonló jellegű zenekarok legyenek, mert Justin Biebert nem írok.)

Csapjunk a lecsóba! :P

UI: a Youtube csatornámon elérhető a teljes dallista egy albumba szedve. A linkek totál újak, mind audio felvétel; ne féljetek rákattintani. Lentebb a kiadott lemezek szerint is csoportosítva vannak a dalok. Ne ijedj meg, ha az első néhány album nem tetszik, a végén vannak az ütősebb, jobb számok! 

2018. március 24., szombat

Aktuális kedvencek – (rock)COVER

Sziasztok!

Egy teljesen új ötlettel rukkolok elő, ilyennel még nem találkoztatok a blogon. Remélem tetszeni fog nektek, és sikere lesz, mert még van pár ötlet a tarsolyomban ezzel kapcsolatban. 

Néhány dolog a cikkről!

A cím eléggé beszédes, hogy miről is van szó, de szeretném picit részletezni a dolgokat. Különböző témákban fogok hozni dalokat, ételeket, olvasmányokat vagy bármi más dolgot, ami iránt rajongok éppen. Ezek lényegében ajánlások, hiszen egytől egyig mind a kedvencem, és nem tudnék választani közülük. 

Mostani alkalommal rock feldolgozásokat hoztam. 

Lássuk miket szedtem össze!

2018. március 4., vasárnap

Könyv vagy telefon

Ez az ötlet pár hete fogalmazódott meg bennem, amikor a villamoson ültem. Most, hogy elkezdődött a szorgalmi időszak, egyre többet utazok tömegközlekedéssel, így el kell valamivel ütnöm az időt, míg elérek az egyetemig. 

Legtöbb alkalommal olvasni szoktam, de aznap elfelejtettem magammal vinni könyvet. Ilyenkor előkerül a telefon, és keresek rajta valami olvasnivalót; vagy az internetről vagy egy letöltöttet. (Az e-bookról nem nyilatkozom, mivel nekem nincs, és sosem használtam.) 

Olvasni kezdtem hát egy Rejtő Jenő regényt a telefonomon. Az utasok fel-le szálltak, és észrevettem, hogy gúnyos pillantásokat kapok az ülőhelyet keresőktől - mivel nekem volt helyem. Nem igazán érdekel, hogy mit gondoltak, de fura, hogy egyből beskatulyáztak, amint meglátták a kezemben a telefont. Tipikus XXI. századi gyerek. Mindig csak a facebook. Biztos a barátaival beszélget ahelyett, hogy átadná a helyét. 

Uram isten, nem! 

Ekkor tudtam, hogy ez a cikk meg fog íródni! Felmerült az ötlet, hogy összeszedem az előnyöket és a hátrányokat, majd summázom az észrevételeimet. 

Lássuk mire jutottam!

2018. február 11., vasárnap

Válasz dalcímekkel

Sziasztok!

Pár hete nézelődtem a cseréim között, és megtaláltam egy nagyon aranyos játékot ezen a blogon, majd kicsivel később itt is ráleltem. Aztán kiderült, hogy ő is megcsinálta ez a játékot, de valójában innen ered az egész ötlet. Hát igen, hosszú utat járt be, mire én is rátaláltam. Úgy gondoltam belevágok és tesztelem magam, mert nagyon megtetszett. 

A játékszabály nagyon egyszerű! Választanod kell egy együttest, és kizárólag az ő dalaik címét használva kell minél ügyesebben válaszolni a kérdésekre. 

Lássuk hát mire jutottam! 

2018. február 4., vasárnap

Osztálykirándulás

a v a g y   a z   é v   l e g r o s s z a b b   i d ő s z a k a !

Gyönyörűséges, szinte már vakító napsütésre eszmélek. A boltozaton a ragyogó, hatalmas égitest úgy bukkan fel a horizont távoli határán, akár egy pajkos kislány egy korhadt fa mögül a nyugodt erdőben. Egy szürke, nagyon kemény sziklaszirten ülök, és csak tanulmányozom, ahogy a sugarak minél többet fednek fel önmagukból. Nem csupán a Nap kel, szépen lassan éled minden. A távoli erdőből hallatszanak a fiatal madarak játékos énekei, a lusta bogarak lassú zümmögései, és a sekély vízben élő apró halak játszadozásának zajai. Az érzés, hogy egymagam vagyok, távol a civilizációtól, csak a természet és én, felemelkedően hat rám. A tükörhöz hasonló, színtiszta víz vakítóan veri vissza a Nap első sugarait, és ahogy telik az idő, egyre többet s többet. Bár meg tudnám örökíteni ezt a természeti csodát, hogy az egész világnak megmutathassam, miről maradnak le. A tenger halkan, nyugtatóan morajlik. Lenézek a lábam alá; a hullámok a sziklának csapódnak, és abban a minutumban, amint nekiütköznek, össze is törnek, majd lassan megfontoltan húzódnak vissza, hogy a folyamat ismét végbemehessen. A kősziklát tengeri csillagok és korallok színezik be. Hirtelen kedvem támad közelebbről megszemlélni. Mintha csak valaki meghallotta volna imám, lökést érzek a hátamon és már zuhanok is. A következmény nem izgat; csupán arra vágyom, hogy megnézhessem a természet alkotta földi csodának az egyik termékét. Már közel vagyok a sziklához. Félő, hogyha nem lassítok, nekicsapódok és ez az utolsó dolog, amit látok. De erre nem kerül sor… A hullám újra megszívja magát sós vízzel, és a sziklaszirt felé tart. Már közel sem tűnik, olya barátságosnak, mint odafentről, most sokkal inkább dühös. És ez a veszedelmes harag lepi be teljes valóm. A vízbe esek. De ez most más! Ez nem olyan, mint a többi álmom, ez valós. Fuldokolva emeltem fel a fejem, aminek következtében a víz az arcomba csorgott. A reakció nem más, mint öblös, mérhetetlenül mélyről jövő röhögés. A jobb kezemmel kisepertem az arcomból a vizet, míg a ballal feltornáztam magam. Csodálkozva eszméltem rá, hogy egy mini felfújható medencébe löktek bele, amit az ideiglenes ágyam mellé helyeztek. A nevetés csak nem hagy alább, és a legelső gondolatom az, hogy MÉRHETETLENÜL UTÁLOM AZ OSZTÁLYKIRÁNDULÁSOKAT!!!

2018. február 3., szombat

Véres küzdelem

Kedves olvasóim!
Ez a novella egy versenyre íródott, még évekkel ezelőtt, de a blog, ahová jelentkeztem, még az eredményhirdetés előtt bezárt. Sosem tudtam hát meg, milyen helyezést ért volna el. Köszönöm a támogató kommentet Dorothytól, aki még az előző feltöltéshez írt, de sajnos törölnöm kellett bejegyzést, így a megjegyzés is elveszett. Remélem elnyeri a tetszésetek!
A.H.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞

Az ágyamon feküdtem, a hátamat a támlának döntve, és egy könyvet olvastam, amit barátnőmtől kaptam. Szerinte Agatha Christie a világ legjobb írója, ez által ajánlotta nekem a Tragédia három felvonásban című művét. Igazat kellett, hogy adjak neki, ez a könyv varázslatos, és egyszerűen képtelen voltam letenni. Tele volt fordulatokkal, és olyan történésekkel, amit az olvasó egyáltalán nem gondol. Teljesen belemerültem az olvasásába, ezért mikor valaki megdobta az ablakom – valószínűleg egy hógolyóval – majd’ szívinfarktust kaptam. Gyorsan az ablak felé fordítottam a fejem, és szúrós tekintettel néztem ki rajta, bár innen nem láttam az útra. Letettem a könyvet az éjjeliszekrényemre, és az ablakhoz sétáltam. Elhúztam a függönyt, és kinyitottam az előttem lévő üveget. Kihajoltam a nyíláson, és egyből egy újabb összegyúrt hógolyó repült felém. Az az egy szerencséje volt a támadómnak, hogy nem kapott fejbe.
- Neil, ezt nagyon gyorsan fejezd be! – ordítottam ki a srácnak. Próbáltam nagyon mérgesnek tűnni, de szánalmas próbálkozásom a fiú nemes egyszerűséggel kinevette. Haragosan összeszedtem egy kis havat a párkányról, labdává gyúrtam, és amilyen erősen csak tudtam, Neil felé hajítottam. Jó oké, nem baseball játékosnak teremtettek, de azért ennyire béna nem lehetek. A golyó el se ment a srácig, a kapu előtt zuhant a földre, amit Neil megint kinevetett. Kicsivel később, mikor már nem bírt tovább röhögni, moderálta arcizmait, és felém emelte tekintetét, és a tőle megszokott bársonyos, dörmögő hangon szólalt meg.

2018. február 2., péntek

Karácsonyi tragédia

Sziasztok! Egy régi történetemmel kezdném. Csak nyelvtani hibákat javítottam rajta, a tartalma nem változott. Remélem elnyeri a tetszéseteket, még ha nem is lett túl boldog. 
A.H.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞

A lány boldogsággal nyakon öntve nyitja ki a kaput, hogy akadály nélkül lépjen az éppen hazafelé tartó emberektől zsúfolt járdára. Kissé megigazítja a sapkáját, feljebb húzza a kabátjának a cipzárját, és útnak indul. A hűvös északi szél lágyan kap bele a hajába, ami ettől csiklandozni kezdi arcát. Csizmájának talpa alatt halkan ropog az éjszaka esett csillámló hólepel. A kocsik lassan, megfontoltan haladnak az úttesten. Mindenki figyel, nehogy baleset történjen, ami ilyenkor nem kis eséllyel előfordulhat. A lány a barátjához siet ennyire, szavakba képtelen lenne önteni, hogy mennyire örül annak, hogy hetek óta újra láthatja kedvesét, most hogy közeleg a karácsony. A távolság nem tenne jót egy kapcsolatnak, de köztük olyan erős kötelék van, amit nem látni minden sarkon. Az ügyvéd szakma nem egyszerű, így a lánynak ki kell állnia a párja mellett, hogy idővel – az egyetem után – akadály nélkül együtt lehessenek, és boldogan tervezgessék a jövőjüket együtt. Talán minden huszonéves erre vágyik, hogy szíve választottjával élje le életét.
Az emlékek vízesésként törnek át a lány gondolatain. Felidézi a régmúlt időket, mikor még csak ismerkedtek, amikor lopott csókokat váltottak, mikor már hivatalosan is jártak, és végül, de nem utolsó sorban a lánykérést. Önkéntelenül is mosoly csúszik a lány arcára, és a hüvelykujjával megforgatja az ezüstből készült jegygyűrűjét. Ezt a mozdulatot naponta többször is megismétli, akárhányszor csak eszébe jut a férfi, aki az ujjára húzta az ékszert.
Felemeli a fejét, kihúzza magát, és mélyen beszívja a jeges levegőt, hogy kicsit csillapítsa szíve erőteljes dobogását. Csupán három utcát kell még sétálnia, hogy megérkezzen. A gyalogosok legnagyobb örömére, újra havazni kezd. Valaki ernyőt húz, van, aki csak a kapucniját teszi a fejére. De a lány csak felnéz az égboltra, és ettől csak még csodálatosabbnak véli a találkozás pillanatát, ami hamarosan bekövetkezik.
A következő dolog, amire eszmél, az a meghitt téli délutánba hasító éles dudaszó. A tekintetét a csúszós útra szegezi, és a félelem pillanatokon belül megfagyasztja. Hallja, hogy kiabálnak az utcán lévő emberek, de ő képtelen megmozdulni. Csak nézi, ahogyan a hatalmas jármű átszeli a kettejük közötti rohamosan fogyó távolságot. Szíve dobogását a fülében érzi, és kényszeríti magát, hogy elálljon az útból, de csupán egy kis lépésre telik. Ajkai elválnak egymástól. Látja, amit a sofőr kalimpál az irányíthatatlan járműben, minden erején azon van, hogy visszaszerezze az uralmat a kocsi felett, de eredménytelen minden próbálkozása. Senki sem tudja megállítani a bekövetkezhetetlent.
A csapódás ereje végett a kocsi légzsákjai kinyílnak, megvédve a sofőrt a súlyosabb sérülésektől, de a lány helyzetét ez nem segíti egy cseppet sem. Pár méterre van a járműtől. A selymes havat a lány rubin vére színezi. A járókelők fejvesztve rohannak a járdán fekvő élettelen lány irányába, miután kissé feldolgozták a baleset szörnyű következményeit. Valaki mentő után ordít, míg egy másik a kocsiban ülő agg úrhoz siet. A történtek mindenkire sokkos hatást gyakorolnak, csendben próbálnak segíteni a sérülteken, csupán egy fiatal hölgy kétségbeesett hangja zendül fel, ahogyan a mentősöknek magyaráz. Nem telik el sok idő, bár óráknak tűnik, és már hallani, később pedig látni véli az egész utca a mentőautó érkezését.

2018. február 1., csütörtök

Kezdetek!

Kedves olvasó! 

Köszöntelek a blogomon, ami újra megnyitotta kapuit sok-sok idő után. A téma nem sokban tér el a régitől, ám javítottam rajta egy kicsit. Úgy gondoltam a novellák és egyéb más gondolatok mellett, itt fogom összesíteni a hosszabb terjedelmű történeteimet is, mint egy általános fórumon. 

Szeretném ezt picit részletezni! 

A menüben láthattok egy Történetek menüpontot, ami egy leugró ablakhoz vezet. Itt találhatók azok a hosszabb terjedelmű írásaim, amiknek teljesen feleslegesnek gondoltam egy teljesen új blogot létrehozni. 

Mint látjátok, az adott almenüponthoz nem az egész történetet fogom feltölteni, hanem csak a részeknek a linkjét másolom, hogy átláthatóbb legyen az egész. Magát az írást normálisan fogom publikálni mint minden mást, szóval ha bármi felkerül, azt a főoldal mutatni fogja, nem kell össze-vissza keresgetni. 

Minden történet fent lesz Wattpadon is, ha valaki jobban szeret ott olvasni, és egy Magánsivatag-novellafüzér irományt is indítok, ahol a novellákat, és a kisebb terjedelmű, kevesebb részből álló történetek teszem fel.

A blog még tartalmazni fog személyes gondolatokat, kihívásokkal kapcsolatos bejegyzéseket és esetleg blog-, könyv-, és/vagy filmajánlót, természetesen ha van rá igény. Ezek csak és kizárólag a blogon olvashatók, szóval ne mulassz el ide is benézni.

Fontos! Egyszerre csak egy történetet fogok futtatni. Ez azt jelenti, hogy amíg fel nem kerül a prológus vagy az utolsó rész, addig nem fogok egy másik írást kezdeni. Ellenben, a novellák, és a személyes hangvételű, saját gondolatok bármikor publikálásra kerülhetnek.

Pinteresten táblákra vannak lebontva a történeteim, és oda mentem azokat a képeket, amik kapcsolódnak a történethez vagy ihletet adtak egy-egy jelenethez, hangulathoz. Ezeket a táblákat csak akkor teszem nyilvánossá, amikor az adott történet elkezdődött. Addig tudtok böngészgetni a Kedvencek között, amiben több szakaszt is létrehoztam témának megfelelően.

Remélem elnyerte a tetszésed!

Hamarosan jelentkezem! ;]